Tartós bérlet, pénzügyi lízing: mi a helyzet az áfalevonással?

Mi a különbség az operatív lízing és a pénzügyi lízing között? Személygépkocsi nyílt végű pénzügyi lízingje során milyen arányban vonható le a lízingdíj első részletének áfája, kell-e figyelembe venni bármilyen magánhasználatot az önerő tekintetében, kell-e alkalmazni bármilyen göngyölítetten számolt levonást, vagy elegendő a havi részleteket a havi magánhasználat arányában megbontani, kezelni? – kérdezte két olvasónk. Sinka Júlia okleveles adószakértőnk válaszolt.

Polgári jogilag – a bírói gyakorlatot is követve – az operatív lízing atipikus szerződésnek minősül, amelyben a bérlet és a haszonbérlet elemei dominálnak. Ezzel szemben a pénzügyi lízing inkább a részletre vétel elemeit hordozza. 

A számviteli törvény 3. paragrafus (8) bekezdésének 13. pontja szerint a pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi lízingszerződés alapján létrejött ügylet, ideértve azt is, ha az az anyavállalat és a leányvállalata között jött létre.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény 6. paragrafusának 89. pontja szerint pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,

c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),

d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.

A pénzügyi lízingszerződésre vonatkozó szabályokat a Polgári törvénykönyv (Ptk.) LIX. fejezete részletezi.

Az operatív lízing – vagy más néven tartós bérlet – tehát a „klasszikus” bérleti konstrukciót takarja. Az adott eszközt annak tulajdonosa a bérlőnek díjfizetés ellenében átadja. A szerződésben előre meghatározott futamidő végén a bérelt eszköz visszakerül a bérbeadóhoz. Számvitelileg az eszköz nem kerül be a bérlő könyveibe, az adott díjrészleteket az igénybe vett szolgáltatások (bérleti díj) között számolja el a bérlő.

Ezzel szemben a pénzügyi lízing (nyílt- vagy zárt végű konstrukció) számvitelileg azonosan – azaz beruházásként – kezelendő, az eszközt a lízingbe vevő tartja nyilván a könyveiben, és értékcsökkenési leírást is elszámol, az általános szabályok szerint.

Az általános forgalmi adóról (áfa) szóló törvény az operatív lízinget és a nyílt végű pénzügyi lízinget szolgáltatásként, míg a zárt végű lízinget termékbeszerzésként kezeli.

Utóbbinak a személygépkocsi lízingje kapcsán van kiemelt jelentősége, mert termékbeszerzés – azaz a személygépkocsi megvásárlása esetében – fő szabályként az áfa nem vonható le (áfatörvény 124-125. §), míg a nyílt végű konstrukció, illetve az operatív lízing – mint igénybe vett szolgáltatás – esetében az áfa az általános szabályok szerint levonható (áfatörvény 120-121. §). 

A személygépkocsi nyílt végű pénzügyi lízingjével kapcsolódik másik olvasónk kérdése, amely a következő volt:

„A lízing önereje 50 százalék, a magán- és az üzleti használat útnyilvántartás alapján elkülönül. Az önrész, azaz a lízingdíj első részletének áfája milyen arányban vonható le? Kell-e figyelembe venni bármilyen magánhasználatot az önerő tekintetében? Kell-e alkalmazni bármilyen göngyölítetten számolt levonást, a levonási hányad bármilyen éves, időszakos korrekcióját, illetve a tárgyi eszközökre vonatkozó, az áfatörvény 135. § (b) pontját, azaz az utólagos kiigazítást 10 ezer forintot meghaladó eltérés esetén? (Áfa tekintetében bérbeadás, számviteli szempontból tárgyi eszköz.) Vagy elegendő a havi részleteket a havi magánhasználat arányában megbontani, kezelni? Az önrész, illetve a havi részletekre eső előzetesen felszámított áfa összegét az áfabevallás mely soraiban kell szerepeltetni? Tárgyieszköz-beszerzésnek minősül, azaz külön ki kell emelni a bevallás 77. sorában?”

Mint ahogy azt az előbbi, a lízingfajtákra vonatkozó általános kérdésre adott válaszban is kifejti szakértőnk, a nyílt végű lízingkonstrukciót az adótörvény – a tartós bérlettel azonosan – szolgáltatásként kezeli.

E tényt az adótörvény 10. § a) pontjából lehet levezetni, mivel itt a jogalkotó a zárt végű lízingkonstrukció ismérvei alapján sorolja a lízingügyleteket a termékértékesítések körébe. Mivel e szempontoknak a nyílt végű konstrukció nem felel meg, továbbá az adótörvény szerint azokat az ügyleteket kezelhetjük értelmezésekor szolgáltatásként, amelyek nem minősülnek – az áfatörvény szerint – termékértékesítésnek (13. §), a nyílt végű konstrukció esetében szolgáltatásról beszélünk.

Ezért – bár számvitelileg az ügylet gazdasági tartalma beruházás – az áfabevallásban nem kell a tárgyieszköz-beszerzésekre vonatkozó, kiemelt adatok között ezt az ügyletet szerepeltetni. Áfa szempontjából bérleti díjról van szó, a bevallásban a 66. sorban kell szerepeltetni.

Ez személygépkocsi esetében döntő jelentőségű, mert a személygépkocsi beszerzését terhelő előzetesen felszámított áfa levonását az adótörvény – néhány kivételtől eltekintve – tiltja, míg a szolgáltatás igénybevétele (azaz a jármű „bérlése”) – mint a kérdésben bemutatott esetben – nem tartozik e körbe: itt a gépjármű adóköteles tevékenységgel összefüggő használatának aránya jelenthet korlátot az adó levonásában, az áfatörvény 120-121. paragrafusaiban részletezettek szerint.

Az áfa rendszerében nincs jelentősége annak, hogy a díjrészlet fedezete a cég saját pénze vagy adott esetben pénzintézeti hitel. Ennek megfelelően a hivatalos célú igénybevétel kontra magáncélú használat kérdését arra a díjrészletre is vizsgálni kell, amelyet a társaság önerőből fizetett be.  

Általában a nyíltvégű pénzügyi lízing szerződések okoznak némi fejtörést azzal, hogy a lízingelt eszköz értékéhez mérten tetemes összegű első díjrészletet kötnek ki. Nem ritka, hogy ez a részlet – személygépkocsi esetében – eléri a jármű értékének akár a 40 vagy a fölötti százalékát is.

A problémának nincs egyértelmű megoldása, az adótörvény „szelleméből” következtethetünk a követendő eljárásra.

Abban az esetben, ha kizárólag a jármű első havi futásteljesítménye figyelembe vételével arányosítjuk, akkor jó eséllyel lesz némi vitánk az adóhatósággal, hiszen a futamidő figyelembevételével, az első részlet nem csak az első hónapot érintő tétel – hangsúlyozza Sinka Júlia. Véleménye szerint a jármű használata valós körülményeihez igazodó megoldás az, hogy a gépkocsi értékéhez viszonyítottan jelentős első részletet (az önrészt) úgy kell kezelni, mint ami nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra, azaz a lízingszerződés futamidejének egészére. 

E feltételezésből kiindulva a lízingbeadó számlája alapján az első részlet áfája visszaigényelhető, a jármű hivatalos célú futásteljesítménye figyelembevételével. Ennek a hivatalos (és adóköteles tevékenységhez kapcsolódó) használatnak az adott havi teljes futásteljesítményhez viszonyított aránya határozza meg azt a mértéket, amely alapján a levonható rész számítható.

Majd minden adó-elszámolási időszakban a futamidő végéig vizsgálni kell a göngyölített adatokból számolható felhasználási arány és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható része közötti eltérést, és azt az áfatörvény 153/C paragrafusa alapján szükség esetén helyesbíteni. (Mivel az áfatörvény nézőpontjából nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, a 135. paragrafus szerinti adó-elszámolási metodika nem alkalmazható).

Egyebekben a további hónapok lízingdíjainak áfája a jármű adott havi futásteljesítménye és annak hivatalos utakra eső aránya alapján meghatározott összegben vonható le. Valamely hónap vonatkozásában a levont arány végleges – kivéve, ha az eredeti elszámolás valamilyen okból hibás volt –, így korrekcióra, a levonható arány figyelésére nincs/nem lenne szükség, csak a fentebb már említett, felosztandó első havi díj kapcsán.